Amikor a szülők elkezdenek idősödni, és már nem a jól megszokott megoldóképességük van, és nyitottságuk a világra vagy az új dolgok iránt, akkor az ember két dolgot tehet, vagy bánkódik emiatt, és ezzel azt gondolom a lehető legrosszabbat választja, mert ez egy természetes dolog, és nem igazán lehet ellene tenni semmit, vagy megpróbálja a vicces oldalát nézni, és azokban a bizonyos kirívó esetekben vagy helyzetekben a szülőkkel együtt nevetni az eseményken.
Nekem például az anyukám az okos telefonok használatával már kicsit bajba került, de ezen nagyon sokat segítettek az apple termékek, mert az iphone és a mac igen jól kommunikál egymással, és azon túl, hogy megtanulta az ios rendszer használatát, rettenetesen élvezi a mac egyedi lehetőségeit is. Szóval ez egy igen siker sztori családi részen is, mert nem igen vagyunk jóban az ilyen technikai eszközökkel, azonban egy dologgal nagyon meggyűlik édesanyám problémája, és ezen már csak nevetni tudunk, mert az iphone szerviz nála már-már lassan két hetente látogatott hely. Azon nevetünk, hogy hihetetlen módon, az elmúlt hónapban többet kellett neki az iszereles csapatát fellátogatni, mint amennyiszer vásárolni ment, mert ő kétszer vásárol egy hónapban, nagybevásárlást csinál, az iszereles viszont háromszor is élvezhette a társaságát.
Anyukám ugyanis állandóan összetöri az iphone kijelzőjét. Hihetetlen helyzetekben és hihetetlen módon tudja mindezt megtenni. Már-már úgy érződik, hogy ez egy pech sorozat, amin túl kell lenni, és nem lehet vele semmi mást csinálni. Már atombiztos fólia van a kijelzőn, és atombiztos tokot vettünk a telefonra, de mindig pont olyan szögben és pont olyan súly esik rá a telefonra, vagy épp a telefon esik rá valamire, hogy törik a kijelző. Két hónap alatt négyszer sikerült összetörnie a telefonját. De jót vidulunk rajta, mert az iszereles hihetetlen gyorsasággal és szakértelemmel segítséget nyújt számunkra, így pedig kicsit könnyebb.